• 2015.11.19|
  • Blog |
  • Szász Tünde |

Két részes sorozatunkban bemutatjuk röviden, hogyan is alakult ki az Egyesült Királyságban a teázás hagyománya.

Sokan összemossák a teázás fogalmát Angliával és a brit szokásokkal, pedig az angolok viszonylag későn fedezték fel ezt a szenvedélyt.
Érdekes módon a teázás elterjedése a királyi családnak köszönhető, ezen belül is II. Károly és felesége Braganzai Katalin (IV. János portugál király lánya) hozták magukkal otthonról ezt az akkor még igencsak különcségnek számító szokást a XVII. században. A középosztálybeliek is szívesen adóztak ennek a kedvtelésnek, bár számukra még igencsak luxuscikknek számított a tea.

Teaház

London első teaháza 1662-ben alakult meg, az évszázad végére több száz működött belőle a fővárosban, legtöbbje kávéházból alakult át.

Ebben az időben ezek a kávé-és teaházak szigorúan csak férfiak számára voltak fenntartva, ahová 1 pennybe került a belépő, és a vendégek szabadon vitatkozhattak a napi aktualitásokról.

A későbbi klubok előfutárának számító kávé- és teaházak szakmák szerint szakosodtak: jogi, katonai vagy művészi témákról beszélgettek.

A teaházak politikai vitái annyira aktívan befolyásolták a közhangulatot, hogy II. Károly 1675. december 29-én hozott rendeletében a következő év januárjától bezáratta a teaházakat. Akkora volt a közfelháborodás, hogy a király 11 nappal később rákényszerült saját (még életbe sem lépett) rendeletének visszavonására.

 

Fekete piac

Az angol kormány hamar felismerte, hogy az angolok tea iránti szenvedélye pozitív hatást gyakorolhat a kincstárra, így először az italra, majd nem sokkal később magára a teafűre vetettek ki adót.  Egy idő után a vámtól olyan magasra szökött a tea ára, hogy nagyon hamar feketepiac alakult ki, komoly értékesítési és logisztikai hálózatokkal.

Ezen kívül a másik megoldást az árusok számára a tea hamisítása jelentette. Összekevertek többféle növényeket (kökény, galagonya, bodza, fűzfa), és egyéb anyagokat adtak hozzá, mint pl. gipszet, ólom oxidot, sőt olykor még kecskebogyót is használtak.

A hamisítók elkerülése miatt, jobban elterjedt a fekete tea a teaivók körében, mert azt nehezebben másolták le, mint az addigi kedvenc zöld teát.
Az angol kormány próbálta helyrehozni a helyzetet először a csalók büntetésével, majd 1784-ben az addigi 119%-os adót 12,5%-ra csökkentették, így a feketepiac pillanatok alatt összeomlott.

 

Teakertek

A XVIII. század végére a tea lett a legnépszerűbb ital Angliában, megelőzve a reggeli sört, és a napközben fogyasztott gint.

Mivel a teaházak nagyon sokáig csak a férfiak privilégiuma volt, így kialakultak a teakertek, amik az angol nők számára is lehetővé tették a nyilvános teázást és az ezzel egybekötött eszmecserét. A teakertek tavasztól őszig fogadták a vendégeket származástól és nemtől függetlenül, és bár kezdetben ingyen lehetett látogatni, később belépődíjat vezettek be, ami magában foglalta a tea árát is.
Ma már a teaházak teraszait lehetne teakertnek nevezni, és ide már bárki bemehet. :)

Itt természetesen nem ér véget a történet, folytatása következik…